Cs. Simon István: Parlagmagány - Válogatott versek
 
Ahogy
 
Ahogy
tűlevelű fák közt
szuronyos katonák állnak
a madárfarok-fosszíliás
derengésben
és messzire előre néznek
a vereségbe
 
Ahogy
a bujkáló holdvilágnál
idegen tájak
körtefái alatt
öregapám töprengett és hazagondolt
 
Ahogy
a fogyó holdvilágnál
idegen tájak
körtefái alatt
szuronyt szegezve
nyomult előre
és messze maga mögött
hagyott mindent
aminek varázsa és értelme volt
 
Ahogy
a várakozási illetménnyel
szabadságolt
kényszerérett katona
visszatért
szülőfalujába
 
Ahogy
végül csak
kanyarok maradtak
az útból
és a haladásból
némi haladék
/marad/
 
Ahogy
x-1 és x-2 határán
a roskadozó hó
súlya alatt
förobbannak az aknák
 
Ahogy
a vándormadárra
vár
a hordalékmező
és a
holtág-csáp
 
Ahogy
a nádasokba tépő
szelek
utánozzák
az erdőkben tomboló
vihar szavajárását
 
Ahogy
sziksós nyelvét
harapdálja
olvadáskor
a táj
 
Ahogy
a félhomály kopik le
a tavaszi mező
pereméről
 
Ahogy
a visszavágott
eperfák is
megfiatalodnak
a villódzó
nedves fénytől
 
Ahogy
virágzó csalán közt
régi plakáton
foszladozva
elvesztve színe
élénkségét
ifjúságod eszményképe
integet feléd
 
Ahogy
az egykori válykosgödör
partján
a megperzselt akácfa
előre veti az időben
szénrajz-árnyékát
s előtte magad is
árnyékká válsz
 
Ahogy
álmodban fordulsz egyet
a holdudvaron
 
Ahogy
az éjszakára kint felejtett
fehér ing
árnyéka rezzen meg
a szikrázó havon
 
Ahogy
az árnyak
varasodnak
a megroggyant
tanyafalon
 
Ahogy
az esti utca
porszitálásában
a sarki lámpa
mesebeli
szárnytollakat
növeszt
céltalanságodra
 
Ahogy
az utcavégen
az ezerujjú
ezüstnyárfa
lemondóan belemarkol
fölötted
a csillagoktól
és a kutyáktól is
üresen hagyott
éjszakába
 
Ahogy
a régi temető
öreg ecetfája
örvénykarjaival
kozmikus hullámokat
kavar
az évszakosnak tűnő
éjszakában
 
Ahogy
az évezredek temetőjén át
csontszínű pipával
a szájában
az ezeregyéletű író
ballag
a halhatatlanságban
 
Ahogy
a sűrű ködben
a rózsaszín disznókkal
megrakott
traktorkocsi halad
a vágóhíd felé
 
Ahogy
torok és keresztelők közt
aratás előtt
és dohányszedés után
ernyedten vagy jókedvűen
mindig
hitre, reményre és szeretetre
tanítgattál
elárverezett falum
Terján
S e derján
 
Ahogy
egyszer egy
csapzott csúcson
lehúzó szakadék
felett
csak nekem
énekeltek
a világ regösei
a szelek
 
Úgy
vagy úgy se

 

 

------------------------------------------------------------------------