Megzenésített VERSEK

A csókai Kremenyák, avagy Tűzkőhalom a régészeti szakirodalomban világviszonylatban is ismert lelőhely, melynek „vallatását” 1907 őszén Móra Ferenc kezdte meg azután, hogy Csóka akkori plébánosától, Farkas Szilárdtól levelet kapott, miszerint „a nagy kopasz halom porhanyó földjét csak meg kell rúgni a tövében, s marékszám dől belőle a kovaszilánk meg az apró cserépdarab”. A Tűzkőhalom valóban ontotta magából a régészeti kincseket, a Móra Ferenc vezette ásatást hét év után, 1914-ben az első világháború szakította meg. A feltárás kezdetének százéves évfordulóján a csókaiak kopjafát állítottak az akkori régészeti ásatás helyszínen, Csóka és Zenta között, a Tiszától mintegy négy kilométerre. A centenáriumra született msgr. Bogdán József törökkanizsai plébános verse.

Bogdán József

         Mióta elmentél

Mióta elmentél, Móra Ferenc bátyánk,

A csókai csóka Jézus keresztfáján

Rozsdát csipeget, megőszült a tolla.

Hová lettél egykor dicsőséges Csóka?

Látsz-e iskolákat, látsz-e templomokat,

Vagy csak a fehérlő emberi csontokat?

Temetőket látsz-e, vagy fényes termeket,

Hol ezernyi gyermek önfeledten nevet...

Csalavér a róka vért neszel, szimatol,

Kavarog a szélben galamb- és libatoll.

Terjánt már megette, Csókát ízlelgeti...

Szegény Bánátunkat darabokra szedi!

Kihűltek a vágyak, zsoltárok a versek,

Egykori álmaink romokban hevernek.

Esdve kérünk téged, Szent László királyunk,

Add ránk köntösödet – ősz van, nagyon fázunk.

Vigyázd meg a kastélyt, parkját és templomát,

Mondd meg a rókának: „Ennyi volt, ne tovább!”

Imádkozz Istenhez, adjon sok szerencsét.

Lássunk virradatot, ne csak naplementét!

----------------------------------------------------------------------